Az ASP banana-ról első ránézésre két dolog jut eszébe a pergető horgásznak: 1. “Ez mekkora poén.” 2. “Kell belőle egy!” Én azt mondom ássunk le kicsit jobban, mert nem is biztos, hogy poén az a poén és nem is biztos, hogy egy kell csak belőle! 🙂 A csalik és technikák első részében az ASP Banana wtd csalimat szeretném nektek bemutatni.
A wobbler története nagyon régre nyúlik vissza: 2012 telén, 2013 tavaszán faragtam ki az első darabot. Most, hogy így belegondolok ez a legrégebbi sorozatgyártott wobblerem és azt hiszem talán az első hazai sorozatgyártott handmade wtd is egyben. Az alkotáskor fontos szempont volt, hogy messzire dobható, mégis kis (univerzális) méretű wtd wobbler szülessen, mely akár folyóvízen, a legnagyobb sodrásban is, jól vezethető maradjon.
Ha kézbe vesszük a csalit, akkor tűnnek igazán fel a tervezés során beleálmodott kritériumok: repülőgép szárny kereszmetszetről mintázott hátív, kissé letört fejrésszel. A hasi horogfül mögött V-alakúvá- karcsúsodó test a fejrésznél már kissé ellaposodik és egy orrcsúcsban kivezetett vonószemben végződik. Ezek mind azt szolgálják, hogy a csali akár szélben is úgy repüljön mint egy nyílvessző: jó felszereléssel szinte miliméter pontosan lehet a behajló faágak mellé-alá dobálni igen nagy távolságra is. A mozgása pedig pont egy gyenge, már a balin által korábban megütött küszt utánoz.
Vezetése többféle lehet, de az ütemes mozgatás apró gyors rántásokkal legtöbbször eredményre vezet. Ha biztosra akarunk menni, érdemes megállítani néha 1-2 másodpercre, mintha erőt gyűjtene a kishal. Főleg langókban, visszaforgókban, elvágókban szoktam így játszadozni vele.
Van, hogy a jobbra-balra mozgással még engedem is lefelé (tőlem elfelé), mintha nem tudná leküzdeni a sodrást a gyenge kishal. Talán ez a technika a leggyilkosabb: ha észrevétlenül érkeztünk a horgászhelyre, nincs balin ami bírja cérnával! Állóvízeink közül a Balatonon és a Velencei tavon is sikerrel alkalmaztam, de valahogy nekem mindig a fő folyóvízi wtd-m maradt.
Kicsit a színekről. Kezdetben olívzöld háttal és ezüst fóliázással készítettem. Nem is volt rá panasz balinéktól. Fogtam szépen. Aztán mikor már nem követett 5 perces ujjongás minden topwater-es halat, elkezdtem játszani a színekkel és egy korábbi projektemmel összeházasítva megszületett a banán szín.
Eleinte annyi változást érzékeltem, hogy megint 5 percet ujjongok a topwateres halak után… Majd a budapesti Dunán többször, több időpontban olyan szinten verte meg az összes többi színt és csalit, hogy 2 évig mást se dobtunk.
A csaliból közben eljutott ide-oda is egy-egy darab. Ma már az USA-ban is aprítják vele a feketesügereket. (Néha készül pár darab Bass Banana felirattal is. 🙂 )
Hogy egy nagyon kiemelkedő példát is hozzak, az Ipolyon félelmetes eredményeket produkált, Barnabás cimborámnak egyértelműen a legkedveltebb topwater csalijává lépett elő.
Érdemes visszalapozni a fishingeverywhere blogot és megnézni a képeket hány(száz) balin és domi került vele partra. De harcsa és márna is leszedte, csak sajnos ezek vagy nem akadtak meg, vagy akadóba rohantak. Sajnálom, mert kuriózumként jó lenne mutogatni ezeket a képeket.
Egy szó mint száz, a sárga és árnyalatai nálam kötelező tartozékok a topwateres dobozban (az ide vonatkozó megfigyeléseim az OG Sealnél majd folytatjuk). Az hogy a csali tetején meg van egy banános cimke…hát…legfontosabb a derű uraim, ezt ne feledjük! 😉
Adatok:
hossz: 7 cm
tömeg: 5 g
anyag: balsa
drótozás: végig drótozott
bevonat: műgyanta
horgok: 8-as BKK
Javasolt felszerelés:
bot: 10-30g
orsó: 30-as
zsinór: 12 mm fonott + 30 cm 0.35 mm előke
Facskó Tamás, 2021